Cikkek írások

 Miért hallgat a falu? >>
 Molnár V. József trianoni gondolatai >>
Kocsis István: Az alkotmányozás>>

„Fölszállott a páva...”
 

Molnár V. József trianoni gondolatai

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Nagykanizsa hűséges népét, drága zalai testvéreimet.
Itt a Kárpát-Haza emlékműve előtt kell mondanom azt, ami szokatlan az önök számára, hogy Trianont, azt az iszonyatot, ami ezelőtt 91. esztendővel történt, a közvetlen történelmi körülményekből levezetni nem lehet. Történelmünk hiányos. Történelmünk egy igen szűk területet fog csak át és azt is hazug módon. Nem véletlen az, hogy bennünket ezelőtt 91 esztendővel, június 4-én délután 4 óra 35 perckor Versaillesben, a Trianon palotában keresztre feszítettek.
Előzménye van ennek. Az előzményről szeretnék beszélni. Annak idején, amikor én iskolába jártam, elemi iskolába, a tanító úr, amikor a számtant okította nekünk, akkor szólt arról, hogy a számok nemcsak arra valók, hogy az ember meg tudja számolni a pénzét, nemcsak arra valók, hogy használja őket, amikor épületet tervez, hidat tervez, vagy akár repülőgépet. A számoknak lelke van. Az egy nem páratlan szám, hiszen viszonyíthatatlan. EGY a Teremtő Isten. Volt, van és lesz a világ végezetéig. A kettő az első viszonyítható számosság. Az egyik viszonyulhat már a másikhoz. Mondta a tanító úr, a drága emlékezetű, hogy annak idején, nagyon régen, a történelem előtti időszakban ikermondák keletkeztek és ezek az ikermondák meghatározták egy-egy népnek az erkölcsét, a viselkedését. Keletkezett Káin és Ábel ikermondája. Káin annak idején azt tapasztalta, hogy Ábel-áldozatet fogadja el az Isten, ezért irigykedett és megölte Ábelt. Létezett Romolusz és Rémusz. Romolusznak azt tapasztalta, hogy Rémusznak több esze adatott, ezért irigykedett és megölte Rémuszt. De létezett a régiségben, hozzánk kötődően Hunor és Magor. Amikor Hunor meglátta Magort, akkor azt mondta; De jó, hogy vagy! Szeretlek! Vessük össze a hátunkat, s ketten többre megyünk, mint egyedül. Magor ugyanezt mondta Hunornak. A magyarságra óriási feladat hárult a középkorban. Akkor, amikor Európa Jézus zászlaja alatt Romolusz és Rémusz, Káin és Ábel törvénye szerint gyűlölködött, más népeket irtott és megalázott. Ennek as nemzetnek, a Teremtő Isten, az élő, egyetlen Isten a szinte lehetetlen feladatot adta, hogy itt, Európa kellős közepén, sőt a földi világunknak a kellő közepén, a Kárpát-Hazában a jézusi szeretet államát valósítsa meg.
A Jóisten tudta azt, hogy Hunor és Magor népe erre alkalmas. A Jóisten ehhez segítséget adott. Ez a segítség rajt van a Kárpát-Haza Emlékmű tetején, ez a Magyar Szent Korona. Égből szállott alá. Isten ezzel a Szent Koronával, amely révületben készült, Isten tenyerén, amely egy örömhír volt számunkra és erőt adott nekünk, magyaroknak a lehetetlen, a szinte lehetetlen feladat valósításához, ez a Szent Korona a legfőbb közjogi méltósága volt, van és lesz ennek a Hazának. A Magyar Szent Korona túlmutatva önmagán, a közénk született Istent, Jézust idézi meg. A Teremtő Atya tudta azt, hogy még segítség kell ennek a nemzetnek, ennek a szeretni tudó Hunor-Magori nemzetnek. Ezért akkor, amikor a hont visszafoglalni készülő magyarok még Kijevben tartózkodtak, egyik ősanyánknak álmában megjelent a Fényhozó Madár, a mi szentlélek madarunk a Turul. Kétféle változata maradt meg ennek a mondának. Egyik változatban, amikor éjszaka reá szállott a Fényhozó Madár, akkor méhében ott volt már az ő urának, Ügyeknek a magja. Ügyek magját áldotta meg. A másik változatban Emese méhében nem volt az ő urának, Ügyeknek a magja, a Fényhozó madár a Teremtő Istentől hozott magot. Ezzel egy jézusi nemzetséget teremtett meg, a gyűlölködő, gyilkolódó, Káin-Ábeli, Romolusz-Rémuszi Európában.
A Turul nemzetség adta a legtöbb szentet a világnak. A szenteket Isten hívja el szolgálatra, ők nem levita papok, hanem melkizedek szerint való papok, akiknek hatalmuk van, Isten adta hatalmuk van. Annak ellenére, hogy a római pápák nem nagyon szerettek bennünket, magyarokat, a Turul nemzetség 38 tagját szentté illetve boldoggá kellett, hogy avassák. Ezek jelen voltak, jelen vannak egész Európában. Népünk nagy-emlékezetében nemcsak a pápák avattak jóváhagyott szenteket, hanem Szent Álmos a Turul-nemzetség első tagja, Szent Árpád, Szent Taksony, Szent Zoltán, Szent Géza – Istvánnak az apja, sőt Kun László is szentnek tekinthető. Az a karizma, az a hatalmas isteni erő, a szeretetnek mindenek fölött való ereje, amely kiárad a Turul nász okán a Turul-nemzetségre, kiárad minden magyarra ebben a hazában. Ennek következtében Európa kellős közepén, sőt a földi világunk kellős közepén a szeretet állama létesült. Az az állam, amelynek magyar népe soha más népeket nem alázott meg, az az állam, amely soha más népeket nem gyarmatosított, aki veszett körülmények között is, iszonyú hazug körülmények között is tudott szeretni. Ez a mi küldetésünk: SZERETNI. A Jóisten ezt a népet jézusi feladatra szánta, a gyűlölködő világ kellős közepén, akkor ezért természetesen következik, hogy jézusi sorsunk is adatott. A mi történelmünk kálvária, golgotajárás. Bizonyíthatóan egyértelmű – melyet nem tanítanak a mai tanárok, akkor is bizonyíthatóan egyértelműen, ha öreg szülőktől, szülőktől ezt már nem hallják gyermekeink, igen, akkor amikor Árpád hétmagyarjai visszafoglalták a frankok által szétdúlt előmagyar hazát, néhány év telt el és virágzó, rendezett állam valósult itt meg. Európa összefogott, hatalmas sereggel jöttek Árpád ellen. Pozsony alatt ütközött meg Árpád európai sereghez képest maroknyi serege az ellenséges szándékkal jövőkkel, és győztek. Árpád ebben a csatában megsebesült és nemsokára meghalt. Aztán István király idején is jöttek. Jöttek, mert a zsivány nem tűri meg a becsületest. A zsiványnak az a lelki furdalása, ha becsületeset érez a környezetében. S ezek mi magyarok voltunk, a Turul-nemzetség állama, az isteni karizmának szentséges állama. Jöttek, hatalmas sereggel. A Vértes hegyet arról nevezték el, hogy az ellenünk törő nyugatiak annyi embert vesztettek a Vértes alatti csatában, hogy a vértjeik hatalmas heggyé magasodtak. Aztán jött a tatár. Jött a tatár, Golgotánk következő állomása. Nem tudtak bennünket megsemmisíteni, hiszen népünknek a java az akkor még rendezett ártéri gazdaságban menedéket lelt az ártereken, a nádasokban. Aztán jött a török. Nem erre szándékoztak jönni, de a gazdag, gyűlölködő Romolusz-rémuszi iszonyatos Európa mindent megtett annak érdekében, hogy a Balkánon keresztül hazánk felé induljon el a török. 150 évig védtük Európát. 150 évig iszonyú sorsa adatott ennek a nemzetnek. Európa csak akkor segített, a Káin-ábeli, Romolusz-rémuszi Európa, amikor a törökök kitörtek egy szűk résen, Bécs alá kerültek. Megrettentek. Akkor összefogtak és a nagy európai sereg kiverte Magyarországról a törököt. Nem hirdetik, nem hangsúlyozzák, hogy ennek az európai seregnek az élén 30 ezer magyar vitéz várvédő harcolt a saját hazánkért. I. Lipót Habsburg uralkodónknak első rendelkezése volt, miután megszabadultunk a töröktől, Golgotánk következő állomása, hogy leromboltatta a várainkat. Nemcsak ezeket a várakat romboltatta le, amelyeket a törökök megszálltak, hanem minden magyar várat leromboltatott. I. Lipótnak a rendelkezése közé tartozott az, hogy magyar gazda a tulajdonát vissza nem kaphatja. Utána I. József következett a trónon, Golgotánk következő állomásaként. I. József elrendelte, hogy a belső hazába telepedjenek németek mértéken fölül, mindenekelőtt a Balaton-felvidékre, mindenekelőtt a Pilisbe, a Magyar Haza erődítményeibe, szentséges erődítményeibe. Odatelepítettek fentről, északról tótokat, mértéken felül telepítettek szerbeket, a szerbek egészen Győrig telepedtek, Győrben még ma is van szerb közösség. A románokat egészen Gyula városáig telepítették. Tudatosan tették. Előkészítették Trianont, a mi keresztre feszítésünket. Nem véletlenül történt. Nem akármiért! I. József megnyirbálta a magyar történeti alkotmányt! - amelynek helyreállítását várjuk a most regnáló kormánytól is. Nem elegendő hivatkozni a Szent Koronára! Nem elegendő hivatkozni a magyar történeti alkotmányra! Mi magyarok, a szeretet hűséges népe akarjuk, követeljük a történeti alkotmány helyreállítását. Ennek a Hazának a legfőbb közjogi méltósága újra a magyar Szent Korona legyen. I. József rendelkezett afelől, hogy városba magyar ember ne telepedhessék. Ki tud róla? Tanítják-e az egyetemeken, főiskolákon, gimnáziumokban, általános iskolákban, otthon. Tudják-e gyerekeink azt, hogy a XX. század elején Budán még alig élt magyar ember, többségük németül beszélt? Tudják-e gyermekeink azt, hogy Pest lakosságának a többsége is ugyancsak németül volt, tót és zsidó, magyar ember alig élt ebben a városban.
József után Mária Terézia következett a trónon, Mária Terézia, aki a sátánnal szeretkezett a Szeged környéki pásztor népnek a tudatában. Mária Terézia hozta a veszteglőzár rendeletet. A veszteglőzár rendelet megtiltotta, hogy a gyepűvidéken élő népek, illetve Bukovina területén élő 2 millió csángó magyar többet a Gyimesi hágón és Békási szoroson ne kerülhessen be a belső Hazába. Azóta nincs magyar tanítójuk, azóta nincs magyar papjuk. Trianon előkészül. A kétmillió csángóból 200 ezer maradt mindössze. A 200 ezer közül 100 ezer egyáltalán nem tud magyarul. A megmaradt fél-csángóság darabolva beszéli a magyar nyelvet. De hát hála Istennek, van néhány csángó falu, ahol tisztán, szépen tudnak, Isten kegyelméből magyarul beszélni. Mária Terézia megszüntette a magyar határőrséget, a székely-magyar határőrséget. Nemcsak Erdélyben, a Keleti-Kárpátoknál is. Az egész Kárpát-Haza területén magyar szabados határőrség volt. A nemzetet védő magyar határőrség. Azért gondoljuk, hogy székely határőrség volt, mert a székelyek ellenálltak ennek az iszonyú rendeletnek. Madéfalván fölkeltek. Madéfalván mészárlást hajtott végre a Habsburg. Ezrével, tízezrével kellett a székelyeknek kimenekülnie a gyepűterületre. Tudnak-e erről? Tudjuk-e, hogy ennek a sakálfajzatnak, Mária Teréziának a fia, II. József még nagyobb gyalázatot követett el? Ő nem is engedte megkoronázni magát a Szent Koronával. A sátánt megölte volna az isteni hatalom. II. József meghamisította a magyar Szent Koronát, hiszen hátul Szűz Mária helyére Dukász Mihály került, és mellette két idegen, Konstantin, illetve Geobic. Pap Gábor művészettörténész szerint két oldalt Szűz Mária mellett, Boldogasszony mellett, az Isten-szülő asszony mellett Atilla illetve Buda volt. Azt hitte, hogy ezzel elveszi az erőnket. II. József idegen gyökeret vetett. II. József ideje alatt kezdték el a finnugor származási elméletet. A finnugorok tisztességes, becsületes népek, de nekünk hozzájuk közünk nincs semmi. II. József, a sátánfajzat tudta, hogyha idegen történelmi tudatot kapunk, ami a mai napig is kötelező, az Akadémiánk által, az egyetemeken és minden iskolában, akkor az a nemzet megszűnt nemzetként létezni. II. József betiltotta az egyik legnagyobb ünnepünket, annak pirosbetűsségét, Sarlós Boldogasszonyunk napját. Sarlós Boldogasszonykor kezdődött valamikor az aratás és a mi népünk a búza népe. A búza a Nap gyermeke... „Mag, mag, búza mag, benne aluszik a Nap”. A Nap pedig túlmutatva önmagán, hasonlóan a Szent Koronához Istent idézi meg. Régen a gyerekeket otthon is nevelték. Az iskolában is neveltek, otthon is neveltek. Az én sokat emlegetett pankaszi paraszt öregapám mutatta nekünk, unokáknak, hogy nézzétek meg, ni, minden búzaszemnek ott a Jóistennek a képe. És minden búzaszemen rajt van a Jóisten képe. A gabonák közül csak a búzát neveztük Életnek és a búzából sütöttünk kenyeret. A búzából sütött kenyérben benne volt Jézus színe, piros-sárga, benne volt Jézus élete, benne volt Jézus tanítása, benne volt Jézus igenlése. A Jóisten az érzékszerveinket azért teremtette, hogy mind az öttel őt szolgáljuk. Ha egy falat búzakenyér leesett a földre, akkor azt föl kellett venni és meg kellett csókolni. Mert nemcsak a szent ostyában, hanem a mindennapi kenyerünkben is ott van Jézus. Hova lett ez a fajta erkölcsiség? Megrettent az ország. Megrettent azért is, mert II. József korlátozta a búcsújáró helyeknek a szerepét. A Kárpát-Hazában van a legtöbb szent hely, Isten által szent hely, amely azt szolgálja, hogy szent időben az ember gyalogszerrel a testi vágyakozását kidolgozza magából, szent időben Isten tenyerére kerüljön és ott rendeződjön. Csiksomlyó a mostani hazának, Kárpát-Hazánknak legszebb búcsújáró szent helye és az is marad az idők végezetéig. Csíksomlyón kérjük Istent, hogy segítsen. Isten akarata, hogy segítsen ezen a népen, a szeretet népén. Vessük le hát magunkról ezt az iszonyatot, hinnünk kell. Isten velünk van. Bízik ebben a drága népben, amely veszett körülmények között is tud szeretni. Betiltotta a legszebb búcsújáró helyet és megrettent ez a nemzet. Megrettent ez a nemzet, bár II. Józsefnek élete végén e rendelkezéseinek a javát vissza kellett vonni, azt is vissza kellett vonnia, hogy betiltotta a szerzetes rendeket. A szerzetes rendek közül mindenek előtt a magyar alapította Pálos Rendet, akiről Mátyás király, az utolsó hatalmas magyar király azt tartotta, hogy amikor a Pálos Rend erős, akkor erős a nemzet. II. József halála után a golgotai járásunk folytatódott. Tanulják-e ezt a gyermekeink? Tudják-e, hogy mi történt 1867-ben? A Deák-féle liberális kötődésű kormány ült a nyakunkra. Hallják-e azt a gyermekeink, hogy az első liberális kormány miért tartotta szükségesnek, rendeletet is alkotott belőle, hogy az egyházi esküvőt eltörölje. Az egész nemzet megrettent. Tudták, hogy ha nem kötelező Isten előtt az ígéret, akkor a család szétzüllik. És a család szétzüllése akkor már elkezdődött. A katolikusoknál addig minden családban legalább egy gyermeket Józsefnek kereszteltek. Józsefnek, Jézus nevelő apjának a nevét kapja, hiszen ő a család védőszentje. Ezzel próbáltak védekezni a sátáni terv ellen. A Deák-kormány minden média hatalmat átadott a velünk ellenséges liberális zsidóságnak. A sajtó, a liberális XIX. század végi, XX. század eleji sajtó tele van a magyar nép, a magyar paraszt gyalázásával. Meztelenre vetkőztettek bennünket! Ez a liberális társaság tett arról, hogy ellenünk uszítsa a Kárpát-Hazába betelepült, velünk együtt élő más népeket. A románok az ő segítségükkel adták ki azokat a kiadványaikat Budapesten, amelyek Erdély elszakításáról szóltak. A tótokat, a szerbeket ők uszították ellenünk, magyarok ellen. Ezután még mi következhetett? Erkölcsében megroppant az ország, hitében megroppant ez az ország, következett a vesztes háború és a vesztes háború után Károlyi Mihály – akinek szobra Budapesten még most is áll, de Horthy Miklósnak nincs szobra -, a vörös gróf, akinek egyik minisztere kijelentette azt, hogy nem akarok katonát látni többé és a románok nemsokára Budapesten vannak, rabolnak, fosztogatnak, gyilkolnak, végig az Alföldön. A szerbek egész a Balatonig tudnak jönni, a csehek egész Debrecenig jönnek. Ezután még mi következhetett? Már meztelenek vagyunk, már előkészült a keresztfa. Ezután következett Szamuelly és Kun Béla iszonyata. Egyetlen történetet hadd mondok el. Kaposvár környékén a becsületes paraszt embereket be akarták erőszakolni a kollektívba. Nem akartak ők belépni, mert ragaszkodtak az Istentől kapott család vagyonához. Ezért a templomba összegyűjtötték őket. Mondták, hogy addig innen nem mehetnek ki, amíg nem írják alá a belépési nyilatkozatot. Napokig ott voltak, ott kellett ezeknek a tisztes paraszt embereknek az Isten házában a dolgukat is elvégezni. És miután akkor sem voltak hajlandók aláírni a belépési nyilatkozatot, rájuk gyújtották a templomot. S ezután jött Trianon. Versailles. Jött Versailles. Ez volt a nemzetnek a keresztre feszítése. De ne felejtsék el, hogy ez a nemzet, amelyik elfogadja a nagypénteket, amelynek életéből, amelynek szeretet karizmájából, a jézusi karizmájából egyenesen következett a keresztre feszítés, ez a nemzet föl fog támadni, mert elfogadja a nagypénteket. Egyetlen egy példát hadd mondjak: Ha valaki Csíksomlyón jár, Csíksomlyón a Kissomlyónak az oldalán létrejött a trianoni békediktátum után Jézus stációja. Székely családok állítottak kereszteket és a tizennégy stációt, állomást is. Az ötödik állomás stációjának a képén azt látjuk, hogy Jézus megroggyan a kereszt cipelésében. A római katonák egy zsidó embert, aki munkából jött vissza, ezt a cirenei Simont bízzák meg azzal, hogy vigye Jézus helyett a feszületet. Nos, ez alatt a kép alatt a következő szöveg van, amit soha múló pillanatra se felejtsük el:  Keresztviselő Krisztusom, tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét!
Ezek vagyunk mi, magyarok. Nagy lélekkel tudjuk hordozni a keresztet, mert hiszünk Istenben, hiszünk a közénk született Istenben, Jézusban, aki ennek a hazának a legfőbb közjog méltósága volt, van és lesz az idők végezetéig. Ez a nemzet föl fog támadni. Föl fog támadni Csíksomlyón. Egyre többen ott vagyunk a világ minden részéből, mi magyarok. És Csíksomlyón ebben az esztendőben azért fogunk imádkozni, hogy a mostani hatalom tegyen arról, hogy a történeti alkotmány folyamatossága helyreálljon. Tegyen arról, hogy ne csak igyekezetében, hanem a legfőbb hatalomban a magyar Szent Korona és Jézus Krisztus legyen. Imádkozni kell érte. Zala megyében született a hatalmas erejű főpapunk, Mindszenty József, aki azt kérte tőlünk, hogy ha másfél milliónyian együtt tudunk imádkozni, akkor megszabadulunk a bolsevizmus veszedelmétől. Nem tudtunk másfél millióan együtt imádkozni. Kell, hogy a szabadító Pünkösd idején Csíksomlyóban együtt tudjunk imádkozni. másfél millióan, kétmillióan. Higgye el a Szentléleknél hatalmasabb erő nincsen. Isten velünk van. Isten nem a gyűlölet népével van, Isten a szeretet népével van. Isten bennünk lakozik. Pio atya, ez a csodálatos olasz pap mondta, hogy a magyarok évszázadokon keresztül védték Európát mindenféle veszedelmekkel szemben és ezért semmi jutalmat nem kaptak. A magyaroknak adatik a legnagyobb őrangyal. A magyarok erre az őrangyalra oda fognak figyelni. Ebben az esztendőben Csíksomlyón a kalitkából, a Kárpát-Haza kalitkájából egy csodálatos madár fog fölrepülni, minden más népnek a boldogulására. Igen, ebből a kalitkából Isten akarata után a mi magyarságunk, a mi szeretetünk okán ki fog repülni ez a szeretet-madár. Minden más nép szabadulására. És akkor együtt énekelhetjük, a sátáni törpe iszonyatos hálójában nyomorgatott népekkel, hogy „Fölszállott a páva, vármegye házára, sok szegény legénynek szabadulására.”
Isten áldja meg Kendteket.

Elhangzott 2011. június 5-én Nagykanizsán a Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem szervezésében megtartott ünnepségen